HTML

gerloblog

igazából nem épül és inaktív...

Friss topikok

Linkblog

* sivatag *

2009.11.19. 22:50 bloggerlo

"Semmi sincs. Ha van, sem tudjuk megismerni. Ha megismerhetjük, sem mondhatunk róla semmit (Gorgiász) 

"Az igazi, a kockázatos hódítás, ha például Németország nem Elzász-Lotharingiát akarja lerohanni, ami végül is félig-meddig saját maga, hanem amikor meghódítja Alaszkát, és el is foglalja, mert annyira vágyik Alaszka után." (P. Lekov)

"Minden lehetséges erőfeszítést megteszek, hogy írásom száraz legyen. Hallgatást parancsolok szívemre, holott, hitem szerint, sok mondanivalója volna. Folyton félek, hogy csak egy sóhajtást rögzítek le, mikor azt hiszem, valami igazságot jegyzek fel." (Stendhal)

Kedves Naplóm! Nyájas Böngészem! Hányszor hiszem azt, hogy valami igazságot fedezek fel! Csupa spanyol viaszt, hogyan élhetne például az emberiség igazságosabban és boldogabban és egyáltalán tovább - erkölcsi forradalom révén, mondjuk: érjen el kritikus tömeget a jó - mely csodálatra méltó globális fordulat után az lenne már a sikk, az lenne már a trendi és menő, ha jót cselekszik valaki. Győzze le az érdeklődés az érdeket, a jó a javakat, ilyesmikre gondolok. Óhaj ez, vagy sóhaj? Mindkettő? Talán még rólam is szó van? Akkor dadogás!

Még mindig azt mondom, amit Szerb Antal: "Író, ne írj!" - amit persze csak félve mondok, mert a józan észre olykor hallgató énem szereretne sokat írni, mégpedig úgy, hogy amit ír, sokat olvassák is. Lord Clockwork felfedezése (hogy "minden szöveg mondatokból, minden mondat szavakból s mindfen szó betűkből áll; csak a megfelelő sorrendet kell eltalálni"), sok változatot enged meg. Olyat is, amelyben az író akár meg is él az írásból, emellett az igazságot is kimondja, s még a világot is megváltoztatja. S aki a világot, annak előnyére, megváltoztatja, arra a világ is az előnyös oldaláról mosolyog vissza. :-)

Ettől azonban még érvényes marad az "író, ne írj!" parancsa, amely nem abszolút hallgatási parancs, csupán addig tart, amíg az író mondanivalója egyszer csak kritikus tömeget ér el; kikívánkozik és utat tör magának, ledöntve a maga emelte akadályokat. Az íróból ilyenkor az igazság folyik és nem mellébeszélés. 

Ha ez nem megy, akkor dadogás van. A közlés dadogás. Tábor Béla szerint egy könyv annál jobb, minél kevsebb emerhez szól, s az eszményi könyvenk egyetlen olvasója van. A gyakorlatban azonban a könyvek úgy születnek, ahogy a Karinthy könyvei: egyszerre mondják el mindenkinek, amit külön nem akartak meghallgatni. Ilyenkor lesz egy író - Karinthy vagy Stendhal - száraz.

De az író nem akar száraz lenni. A kiszáradt sivatagot sem látja száraznak. There is no desert or jungle, but thinking maketh ist so. (sekszkpír vajon mennyire tartozik ide?) (Nem arról szóltak-e ezek a sorok, hogy minek is születtek meg?( (Miért éppen Alaszka?)

*

 

 

2 komment

Címkék: emberiség karinthy melankólia tábor béla írni kell

A bejegyzés trackback címe:

http://gerlo.blog.hu/api/trackback/id/tr741538303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

nietzschefrigyes 2009.11.20. 09:00:58

A sivatagról ez jut az eszembe, hogy ott tevének kell lenni, de aztán persze oroszlánnak és gyermeknek is: Frigyes :-)

A három változásról.

A szellem három szineváltozását mondom néktek: hogyan válik a szellem tevévé, oroszlánná a teve és végezetre gyermekké az oroszlán.

Sok nehéz dolog rendeltetett a szellemnek, az erős teherbíró szellemnek, a melyben tisztelet lakozik: a nehezet és legnehezebbet áhítja ereje.

Mi nehéz? kérdezi a teherbíró szellem s letérdel, hasonlatosan a tevéhez és szereti, ha jól telerakják.

Mi a legnehezebb, ti hősök? kérdezi a teherbíró szellem, hadd vegyem magamra, hadd örvendeztessem erőmet.

Nemdenem ez-e: önmagunkat megaláznunk, hogy dölyfösségünkön sebet üssünk? Balgaságunkat kitüntetnünk, hogy bölcseségünkből gúnyt üzzünk?

Vagy talán ez: dolgunktól megválnunk, mikoron diadalt ül? Magas hegyre hágnunk, hogy a kisértőt kisértetbe vigyük?

Avagy talán ez: a megismerés makkján és fűvén élnünk és az igazság kedvéért lelkünket éheztetnünk?

Avagy talán ez: betegeknek lennünk, hazaküldenünk a vigasztalókat és barátságot kötnünk a süketekkel, a kik sohasem hallják, mit akarsz?

Avagy talán ez: szennyes vízbe mennünk, ha az az igazság vize és hideg békákat és meleg varangyosokat megtürnünk magunk mellett.

Avagy talán ez: szeretnünk azokat, a kik megvetnek bennünket és kezet nyujtanunk a kisértetnek, ha meg akar borzongatni?

Mindezeket a nehézségeket magára veszi a teherbíró szellem: valamiképen a teve, a mely telerakva a sivatagba siet, azonképen siet ő is tulajdon sivatagába.

Ámde a legmagánosabb pusztában másodszor változik a színe: oroszlánná lesz itt a szellem, szabadságot akar zsákmányúl ejteni és úrrá lenni tulajdon sivatagában.

Utolsó urát keresi itt: ellensége akar lenni utolsó istenének, diadalért akar küzdeni a nagy sárkánynyal.

Melyik a nagy sárkány, a kit a szellem nem akar többé urának és istenének hívni? "Neked kell": így hivják a nagy sárkányt. Ámde az oroszlán szelleme azt mondja "én akarok!"

"Neked kell" ez áll útjában aranyragyogással, pikkelyes állatképen és minden pikkelyen aranybetűkkel ragyog: "neked kell!"

Ezeréves értékek ragyognak ezeken a pikkelyeken és im-ígyen szól a minden sárkányok leghatalmasabbja: "a dolgok minden értéke - ez ragyog rajtam."

"Minden érték meg lőn már teremtve és minden megteremtett érték - ez vagyok én. Valóban, ne legyen már több: "én akarok!" Im-ígyen szól a sárkány.

Én véreim, mi szükség van, hogy oroszlán légyen a szellemben? Avagy nem elég-e a megterhelhető állat, a mely lemond és tisztel? Uj értékeket teremteni - ezt még az oroszlán sem bírja: ámde szabadságot teremteni magának uj teremtésre - ezt bírja az oroszlán ereje.

Szabadságot teremteni magának és szent "nem"-et mondani még a kötelességgel szemben is: erre kell, óh én véreim, az oroszlán.

Jogot venni magának uj értékek számára - ez a legborzasztóbb vétel a teherbiró és tisztelő szellemnek. Bizony, rablás az néki és ragadozó állat dolga.

Legszentebbjeként szereté egykoron a maga "kell"-jét: íme, őrületet és önkényt kell találnia még a legszentebben is, hogy szabadságot raboljon szeretetéből: oroszlán kell ahhoz a rabláshoz.

De mondjátok, én véreim, mit bír még többet a gyermek, a mit még az oroszlán sem bírt? Minek kell, hogy a ragadozó oroszlán még gyermekké is légyen?

Ártatlanság a gyermek és felejtés, ujrakezdés, játék, magából kigördülő kerék, első mozgás, szent igent-mondás. Valóban, én véreim, a teremtés játékára kell a szent igent-mondás: íme tulajdon akaratát akarja a szellem, tulajdon világát nyeri magának a világját vesztett.

A szellem három színeváltozását mondám néktek: hogyan lesz a szellem tevévé, és oroszlánná a teve és az oroszlán végezetre gyermekké.

Im-ígyen szóla Zarathustra. És akkoron a városban mulatott, a mely "tarka tehén"-nek neveztetik vala.

nietzschefrigyes 2009.11.20. 09:28:40

kicseréltem a nevemet, mert elíródott :)) Frigyes

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu