gerloblog

ez most vajon hangzatos? Hogy most űj folyam indulna itt? Azt senki sem gondolhatja, hogy új gleccser támad hirtelen, s abból egyszer csak új vizek indulnak meg a  tenger felé, inkább az volna hihető (annak, aki hiszi), hogy úja tűz támad, és abból a szavak árja lángolva megindul. És nemcsak az eckermannizmusok árja, az egymáshoz képest mellékszálaké, hanem a fősodor!!! Eckermannizmusok is vannak, hiszen lehetségesek, de nem lesznek új folyam soha; az új folyamnak fősodornak kell lennie, amely mint az ár, magával sodor. Vagy sodrom én, igen, ígéretnek minimum ez dukál, meg is rettenek a szavaim súlyától. 

Szavaim homokszemek a költészet óceánjának gépezetében.

A folyam hordalékai csak? És akkor mi a víz? A mondatok már víz? Az írások már víz? Vagy az is mind csak hordalék? A tüzes gleccser, a Nagy Bumm előtti végtelen szingularitás még nem hordalék - de ha kilövik a rakétát, hordozórakéta viszi, a másik embert és a ruhát viselni és elviselni kell, nem lehetünk tűz.

De tűz csillog a szemünkben, tűz emészti a szívünket; örökké égő tűz, mely fellobban mértékre, és kialszik mértékre.

(Alles geben die Götter, die unendlichen,
Ihren Lieblingen ganz,
Alle Freuden, die unendlichen,
Alle Schmerzen, die unendlichen, ganz. )
 

 

Üdv a Nyájas Böngésznek,

elég vicces, hogy már megint ezzel a radikális címmel hozakodom elő. Több szerénységet,. egyszersmind több serénységet várnék el magamtól. Hm.

A lottón nem nyertem (volna, ha megjátszottam volna, überhaupt, a számaimat), a foci vébén meg éppen az a csapat, amelyet lelki szemeimmel már világbajnoknak láttam  (Kamerun), esett ki a 32 csapat küzül először. Közben pedig megjelent Barabási Albert-László legújabb könyve, amelyben arról értekezik, hogy a jövő bizony megjósolható, előre látható. (A könyvet ugyanaz a Kepes János fordította, aki Az utolsó zsidó Európában című darabot.)  Ezzel egyébként magam is egyetértek. Látni én is látom a jövőt - csak megvalósulni nem valósul meg, amit látok.

Ezviszont már ingoványos: mert nem mindegy, hogy látjuk, belátjuk, megjósoljuk, esetleg magunk formáljuk a jövőt. Más a prognózis, más a jóslás, más a prófécia.

Az vajon prófécia-e, ha azt jósolom, hogy a Zsigu nagy zongorista lesz? Elég ismerni a jelent, s tudjuk a jövőt?

Mindenesetre Koncz Zsuzsa, vagyis hogy továbbra is rohan az idő.

"Semmi sincs. Ha van, sem tudjuk megismerni. Ha megismerhetjük, sem mondhatunk róla semmit (Gorgiász) 

"Az igazi, a kockázatos hódítás, ha például Németország nem Elzász-Lotharingiát akarja lerohanni, ami végül is félig-meddig saját maga, hanem amikor meghódítja Alaszkát, és el is foglalja, mert annyira vágyik Alaszka után." (P. Lekov)

"Minden lehetséges erőfeszítést megteszek, hogy írásom száraz legyen. Hallgatást parancsolok szívemre, holott, hitem szerint, sok mondanivalója volna. Folyton félek, hogy csak egy sóhajtást rögzítek le, mikor azt hiszem, valami igazságot jegyzek fel." (Stendhal)

Kedves Naplóm! Nyájas Böngészem! Hányszor hiszem azt, hogy valami igazságot fedezek fel! Csupa spanyol viaszt, hogyan élhetne például az emberiség igazságosabban és boldogabban és egyáltalán tovább - erkölcsi forradalom révén, mondjuk: érjen el kritikus tömeget a jó - mely csodálatra méltó globális fordulat után az lenne már a sikk, az lenne már a trendi és menő, ha jót cselekszik valaki. Győzze le az érdeklődés az érdeket, a jó a javakat, ilyesmikre gondolok. Óhaj ez, vagy sóhaj? Mindkettő? Talán még rólam is szó van? Akkor dadogás!

Még mindig azt mondom, amit Szerb Antal: "Író, ne írj!" - amit persze csak félve mondok, mert a józan észre olykor hallgató énem szereretne sokat írni, mégpedig úgy, hogy amit ír, sokat olvassák is. Lord Clockwork felfedezése (hogy "minden szöveg mondatokból, minden mondat szavakból s mindfen szó betűkből áll; csak a megfelelő sorrendet kell eltalálni"), sok változatot enged meg. Olyat is, amelyben az író akár meg is él az írásból, emellett az igazságot is kimondja, s még a világot is megváltoztatja. S aki a világot, annak előnyére, megváltoztatja, arra a világ is az előnyös oldaláról mosolyog vissza. :-)

Ettől azonban még érvényes marad az "író, ne írj!" parancsa, amely nem abszolút hallgatási parancs, csupán addig tart, amíg az író mondanivalója egyszer csak kritikus tömeget ér el; kikívánkozik és utat tör magának, ledöntve a maga emelte akadályokat. Az íróból ilyenkor az igazság folyik és nem mellébeszélés. 

Ha ez nem megy, akkor dadogás van. A közlés dadogás. Tábor Béla szerint egy könyv annál jobb, minél kevsebb emerhez szól, s az eszményi könyvenk egyetlen olvasója van. A gyakorlatban azonban a könyvek úgy születnek, ahogy a Karinthy könyvei: egyszerre mondják el mindenkinek, amit külön nem akartak meghallgatni. Ilyenkor lesz egy író - Karinthy vagy Stendhal - száraz.

De az író nem akar száraz lenni. A kiszáradt sivatagot sem látja száraznak. There is no desert or jungle, but thinking maketh ist so. (sekszkpír vajon mennyire tartozik ide?) (Nem arról szóltak-e ezek a sorok, hogy minek is születtek meg?( (Miért éppen Alaszka?)

*

 

 

Nulla dies sine linea - ha minden nap csak ennyit jegyeznék ide, az vajon rosszabb, vagy jobb lenne a semminél? A terjedelmes levegőbe lényegtelenítés Szküllája, s az "Író, ne írj!" Szerb Antal-i imperativuszának Kharübdisze közt kéne a középutat megtalálni! Mindig, mindig az időről van szó. (Pénzről csak azért, mert a time az money, s ha Koncz Zsuzsa azt mondja: Rohan az idő!, ez ugyynaz, mintha a pénzügyminiszter azt mondja: Fogy a pénz! Szóval gazdálkodj(ak) okosan!

(Az azért továbbra is furcsa nekem, hogy a pénzügyminisztert éppen Oszkónak hívják! Ha valaki olvasta a Karnevált, tudja: Hoppy Lőrinc azon mászolyog folyton, hogy otthon három oszkó gyermeke éhezik!!! :))))

Szóval most időzavarban vagyok, ezért abba is hagyom most az írást, mert menem kell írni, miközben mindvégig tudom, mennyire abszurd ez. Az élet - igen, a helyzet az, hogy az élet az, ami még az  írást is feléli, amint felülírja - merthogy képes rá.

Nem végleg búcsúzom Nyájas Böngészemtől, csak ideiglenesen - és azzal a jó érzéssel, hogy valamit mégiscsak írtam, és büszkén leírom még azt is, hogy folytatása következik!!!! :))

Jelmondatom a mai napra (ami nem jelenti azt, hogy holnaptól ne lenne érvényes :)):

Amit most megtehetsz, ne halaszd mindjártra!

Kern Andráson tudtunk nevetni. Magyar Bálinton énnekem nem sikerült. Bokrosnak igaza van, ha azt mondja, esze ágában sincs,

 

és Gyurcsánynak is igaza van, hogy lemond (más aspektusból az mszp-nek, hogy kitaszítja), én a helyében egy békés országba költöznék, vagy - ha nagyon nem bírnék magammal, és mindenáron a magyar nemzet kiművelésén s jobbításán igyekeznék munkálkodni, politikai pályán akarnék maradni, akkor most, még az előrehozott választások előtt új pártot alapítanék. Szenvedjen csak (ki) az szdsz is, az mszp is - ahogy a többi mai parlamenti párt is szenvedni fog. Főleg az ország fog szenvedni persze. A nép - ha szabad ilyen patetikusság nélkül értelmetlen, azzal együtt viszont lejáratódott szóval élnem - jól meg fogja szívni. Bizony, nincs ingyen ebéd. Nincs következmények nélküli tett. Ahogyan Ungváry Rudolf már régen megírta: nem ússzuk meg: most jobboldali kurzus jön. Ezen át kell esni az országnak. Jöjjön, aminek jönnie nem kell ugyan, de ami jön, elkerülhetetlenül.

Persze, hogy nem tetszik. De akkor is azt mondom, Bokrosnak igaza van - én sem kívántam volna a helyében sokadik cilinderből kihúzott nyúl lenni, az amway-es jelölt, a jelöléséről mit sem tudó jelölt, meg a többiek után. Persze, hogy kutyakomédia - vagy ha nem, akkor (ahogyan valamelyik hírodalon egy kommentelő megjegyezte) csak azért nem az, mert ilyet mondani túlságosan dehonesztáló lenne a kutyákra nézve.

Most az lesz, hogy Gyurcsány Ferenc improvizációi helyett Orbán Viktor rögtönzéseinek leszünk az áldozatai. Amit Magyar Bálint itt mond, kétségbeesés közben, méltsóságon innen, magabiztosságon túl -

- szóval késő bánat!

Nem lesz se Bokros, se Gyurcsány, tessék mindent nélkülük csinálni. Legközelebb majd próbáljanak bízni abban, akire rábíznák az országot. Nem lehet büntetlenül előbb teljesen cserben hagyni, elutasítani, a jelöltek állításának módjával megalázni valakit, aztán kárhoztatni, hogy nem hajlandó szándéka és ízlése ellenére "az ország érdekében" messiási szerepkört vállalni - a biztosan prognosztizálható menesztésig.

Sem Dávid Ibolya és az MDF, sem az önmagát mint a nemzet akadályát megszüntető Gyurcsány nem mérték fel, mit vállalnak, ha Bokros Lajost szerepbe hozzák. 

Mementónak álljon itt Kern András háromrészes leleplező riportja.... És hozzá egy rövid cikk az újvidéki Családi Kör című hetilapból. :)))

Előbb tehát a videó, a YouTube-ról, három részben, utána pedig a szöveg, amelyben, mint az most lelepleződött, hibásan írtam a tetkós-borostás gengszter, vladinko nevét ludmillának. :))

 

 

Egy országrontó népszerűsége

– Kern András remeklése Bokros Lajosról –

 

A Szonda Ipsos közvéleménykutató intézet hónapról hónapra közzéteszi a legjegyzettebb magyar politikusok népszerűségi ranglistáját. A sereghajtó – a nevéhez fűződő, a lakosság számára egyre nehezebben cipelhető "csomag" miatt – már jó ideje Bokros Lajos pénzügyminiszer. Ezért aztán igazi bombameglepetésként hatott, amikor az idén januárban közzétett népszerűségi – vagy népszerűtlenségi? – lista utolsó helyzettjének öt ponttal javult a megítélése. Akad, aki az okok mögött a magyar forint konvertibilissé nyilvánítását sejti, valószínűbbnek látszik azonban, hogy – bármilyen meglepő – Verebes István író és Kern András színész szilveszteri produkciója áll Bokros váratlan népszerűsödésének hátterében.

A szerzőpáros által írt "tényfeltáró riportot" a múlt hét végén közkívánatra megismételte a televízió. E valóságos remekmű, amely ragyogó paródiáját nyújtotta a különféle "leleplező dokumentumfilmeknek", az ördöggel cimboráló, országrontó, kútmérgező Bokrost tette meg bűnbaknak 1100 év szinte minden szenvedéséért, amelyben a magyarságnak része volt. Bokros Lajos volt az - tudtuk meg Ács Ferenc nyugdíjastól, a vörösingesek (vörös ingben nyilatkozó) egykori vezérétől, aki egyébként nemcsak a maga, hanem a Magyar Igazság és Élet Pártja nevében is beszélt, s aki bár noha sose látta, a nevét sem hallotta, részletesen idézte Geréb Ernő személyesen hozzá intézett szavait: Bokáékat nem ő, hanem Bokros Lajos árulta el. Az úgy volt – közölte az ősz Ács Ferenc –, hogy Molnár Ferenc A Pál utcai fiúkban tudatosan elferdítette el a tényeket; Bokros Lajos ugyanis lefizette őt. De Móricz Zsigmond tollát is Bokros vezette a Légy jó mindhalálig-ban. A cipőkrémet, amelyet Nyilas Misi kapott, mind egy szálig Bokros Lajos ette meg, mint ahogyan a reskontót is Bokros lopta ki a debreceni kisdiák zsebéből.  

A tényfeltáró riport – amelyben mind a kérdezőt és mind az összes riportalanyt Kern András játszotta – fényt derített rá: Bokros akkor is rosszat akar, ha néha esetleg úgy tűnne, jót cselekszik. A titkárnője példásul azt panaszolta fel, hogy hiába is próbálkozik főnökénél, "az csak megy haza a családjához, nem fogja meg soha, semmijét, nem kér tőle soha randevút"; a pénzügyminisztérium portása azt rója fel neki, hogy Bokros mentében-jöttében köszön neki ("mire köszön?"), az alatta lakó szerint "nem tartja be a kapitalista együttélés szabályait".

Ez a Bokros Lajos – tudhattuk meg a tényfeltáró riportból - az ördöggel cimborál. Egy katolkus pap elmondta, nemrég ördögűzéshez hívták: az albérlőbe, Bokros Lajosba szállt bele az ördög. Tömjénnel végül sikerült kiűznie, ám az albérlő és a Sátán "azóta is jóban vannak, az biztos". Meginterjúvolta a riporter II. Lajos királyt is, s végre kiderült az igazság: Szapolyai felmentő serege időben megérkezett, Thomory érseké csakúgy. A mohácsi vészt Bokros Lajos idézte elő azzal, hogy a sordöntő csata napján csapataival távol maradt: a Világbankkal tárgyalt, s ezzel végromlásba döntötte az országot.

A gonoszt az alvilág is jól ismeri. "Bokrost keresik? Mert én is!" - mondta a riporternek egy bárban egy magát Ali Babának nevező fickó, akinek, mint mondta, ez a Bokros nagy pénzzel tartozik, amióta átpasszolt neki egy ukrán csajt, a Ludmillát. Később magát Ludmillát is láthattuk – bár nem teljesen bizonyos, hogy Ali Baba ugyanerre a Ludmillára gondolt. Ez a Ludmilla ugyanis – Ludmilla Vladinko, akit a börtönben keresett fel a tévé mukatársa – tetovált karú, borostás férfi volt. A riporternek a börtönben mesélte el, hogy a hódmezővásárhelyi gyilkosságokat nem ő, hanem – kell-e mondani? - Bokros Lajos követte el. ő ártatlanul ül, amiért ha kiszabadul – esküszik –, megöli "a Bokrosat".

Amikor aztán a kacagtató riportfilm véget ért, s a stáblista mellett megjelent az igazi Bokros Lajos képe (előlről, oldalról és hátulról) –, a néző rokonszenvesebbnek látta a pénzügyminiszert, mint valaha. Nem is igen lehetett volna várni bármi mást. Akit ennyire és ennyien szidnak, az nem lehet ennyire népszerűtlen. Kivált akkor nem, ha az ember jóízűen nevetett saját ellenszenvén, s addig nem, ameddig még tart a nevetés emléke. Addig még egy pénzügyminiszter is felfelé kúszhat a népszerűségi listán. Egészen a következő adóemelésig.

Néha eszembe jut, hogy dejszen én a funkcionális alfabéták halmazának éppen ahhoz a részhalmazához tartozom, amelyben az íratlan szabály az, hogy írni kell. De most apológiába kellene bocsátkoznom, ha mindenképpen bocsátkozni akarnék - ahelyett, hogy - követve az íratlan szabályt - írnék.

Hát akkor most írok. De nem sokat, mert írnom kell.  Nem is irok - inkább csak jelzek. A keresztény fősodor által - szerintem hibásan - betlehemi születésűnek és Krisztusnak mondott Názáreti Jézus világra jöttének (pontatlanul) feltételezett időpontjától számított kalendárium szerint  2009. február 11. van,

A muszlim naptár szerint más a dátum: Mohamed Mekkából Medinába történt "futásától" (ami nem religiously correct, nem "RC"), illetve "emigrációjától" (ami az), a Hidzsrától számítva még csak - na, melyik év is van? Egyszerűen vonjuk ki a 2009-ből a történelemkönyvekben szereplő 622-t? Eszerint 1387 lenne az évszám. Ez azonban nem stimmel. Szerencsére van egy általánosan elterjedt képlet, 

amely figyelembe veszi, hogy a muszlimok holdhónapokban számolnak (s a napjaik, hónapjaik időben vándorolnak; van, hogy télre esik például a Ramadán hónap, van, hogy nyárra). Az imént megkapott 1387-es számot ne dobjuk el, hanem szorozzuk meg 33-mal, majd az eredményt osszuk el 32-vel. Így már az évszám 1430.  Ezen belül Safar hónap tizenötödike. Ezt persze már a The Muslim News-ról loptam le, mert a kairói Al Ahram vagy a szaudi hírügynökség (nem, nem wellnessfürdő!!), a SPA angol nyelvű verziói meg sem adják a muszlim dátumot: 2009. február 11-ét írnak, és kész.

A Jerusalem Postot régen olvastam papíron - akkor a címlapon fel volt tüntetve a zsidó, a keresztény és az iszlám dátum is. Ma az online kiadás csak a 2009-et, és a zsidó dátumot adja meg. Eszerint ma a világ teremtésétől (hibásan) számított 5769. év Svát havának  tizenhetedik napja van. (A zsidó dátum kiszámítására is van képlet - egyszerűbb, mint az előző: a 2009-hez - vagy bármely más keresztény dátumhoz - hozzá kell adni 3760-at. Ha az adott nap a zsidó tisri hónap elseje és a keresztény december 31-ike közé esik, még egyet ki kell vonni Ma nem olyan nap van,)

A hét napjait a zsidók, keresztények és muszlimok másképp mondják, de azonosan értik. Igaz, a jeles napok nem esnek egybe. A muszlimok pinennek és imádkoznak először: a péntek nekik már csütörtökön napnyugtakor elkezdődik, és a következő napnyugtáig tart, amikor a zsidóknak áll be a sabbat. A keresztény fősodor Konstantin óta vasárnap üli meg a szombatot.

Mindebből az következik, hogy globálisan mindenütt parancsoló szükségszerűséggé vált a hosszú hétvége, amely csütörtökön napnyugtakor kezdődik - a válság miatt is, meg a technológia fejődése miatt is az volna az üdvös, ha a zsidók, a keresztények és a muszimok mind csak négynapos munkahétben dolgoznának, s három napot áldoznának az Úrnak.

Persze csak akkor, ha az Úrban közös Urukat ismerik fel, ha egymás felé fordunak, és szabad idejüknek legalább egy részét egymás megismerésére és megszeretésére fordítják.

Máskülönben marad a mobil, a churchtank, a harcoló egyház, a tank és az oltár szövetsége. Lásd a képet. Sapienti sat. (Én most - ezek szerint sapiens lévén - abba is hagyom. :))

 

Ma reggel - rutinmazochizmusból - be volt kapcsolva a közszolgálati mtv reggeli attachmentje, a nap tv, amelyben Klapka György egész évben a zálogházát hirdeti, karácsony előtt pedig a zálogból visszamaradt olcsó ékszereit; kínaiak és csúnya öreg magyarok országukat adnák egy szem potemixért; magony szilvia biztosít bennnüket, hogy otthon itthon vagyunk.

 

 

 

 

De olyan mondatok is elhangzanak, mint ama férfié, aki ezt mondta:
Ajánlom önöknek a Normafa Idősek Otthonát, "Itt már egymillió forinttól remek hangulat várja önöket."

Nos, ilyen konzekvenciái vannak (ilyesmiket hall az ember), ha belenéz a tvműsorba... :((((

2009 január 9-én 90 éves lett Bulányi György, a Bokor közösség alapítója!Isten éltesse sokáig!

 Fél óra hossszat vele, majd még másfél órát róla beszélgettünk a Tilos Rádióban.

Előtte, még reggel, meglátogattam a piarista rendházban, ahol jelenleg lakik. A mindentudó mobilom nálam volt, mégsem fényképeztem le. Ha lefényképeztem volna, most idetehetném a fotót - így azonban, hogy ezt elmulasztottam, más, régebbi képet nem teszek föl. Legyen ez a blogbejegyzés az audio-kedvelőké. :)))

Minden Nyájas Böngészemnek azt kívánom, amit magamnak is: legyen jobb a 2009-ük, mint a 2008-uk volt.

Én most nem ígérem, hanem mint ötletet felvetem: az idén ez a blog blog lesz. Mivel pedig mindjárt vége - nem, nem az óévnek, 2008-nak, az már visszahozhatatlanul elmúlt, hanem az új év első napjának a vége közeleg vészesen, az lesz a legjobb, ha befejezem.

Azzal kezdem az újévet itt, hogy befejezem ezt a blog entry-t. Ez lett volna tehát január elseje. Kezdjük az évet üde, mámoros ajakkal :))

Thalészt kinevették, amikor az eget bámulta, s ezért beleesett egy gödörbe, ami ott volt az orra előtt. Ő azt mondta azokra, akik kinevették, hogy ők még az orrukig sem látnak el.

Állapotunk: válságos. Mindenkinek kívánom, hogy emelkedjen felül a saját válságán (ne a halált próbálja kikerülni, az úgysem menne) s lássa meg a világot a válság mögött. :))) A Nap például még mindig süt - ráadásul gazdagra és szegényre egyformán. :)))

 

 

Isten lement az auljáróba. Van ott tennivaló bőven; sok a hajléktalan, még több a bolond, annál is több az agyar vagy agyarkodó... Üde színfoltnak tűnt a kereszt, amelyhez egy szakállas és egy borotvált képű pünkösdista is járult, az egyiknek a kezében szentírás, amelyben úgy voltak aláhúzva - kék golyóstollal - a sorok, ahogyan a pánikoló vizsgázók egyetemi jegyzetei vannak aláhúzva: biztos, ami biztos, aláhúzzuk az összes sort!!! Mind fontos!!!! Hátha éppen ezt fogják kérdezni!!!

Na, itt van a kép, ami elibém tárult:

 

 

Megkérdeztem a szakállast, még meg is néztem, János evangéliumának 14. fejezeténél volt nyitva az Írás. (Tiszta kék volt!) Igen tanulságos, hogy Isten mi mindenre (mi minden ellen) lehet hatásos!!!

Kedves eliyah, és Ti, többi Nyájas Böngészeim!

Szégyellem magamat, amikor újra klaviatúrát ragadok, olyan régen nem írtam ide semmit - pedig állítólag választékosan írok :) De itt vagyok. Azt nem mondom, hogy ragyogok is, mert náthás vagyok, az arcom fakó; amúgy pedig válságban vagyok - ahogyan a világ is.

Ez most vajon jó dolog? Hogy válság van? Mi az, hogy válság? Majd elválik. De azéárt talán valamicskét én is tudok a válságról. Négyszer is elváltam, minden választáson részt veszek - nem, nem mondom azt, hogy belefásultam a politikába - én vagyok az egyik titkos tartalék, aki úgy gondolom, hogy csak most jön a java! Igen: globálisan képzelem a dolgot: globális rendszerváltásról álmodom. Pitiáner lokalizmusoktól mentes földlakók egyetemes fellépéséről - nem apokalipszisről, amelyre az Újszövetség bátran alkalmazza a kriszisz (válság) szót, hanem választásról, változásról, valami újról, ami eddig még nem volt.

Gondoljuk el: mi lenne, ha földönkívüliek delegációját kellene illően fogadni a Földön? Kikből állna a fogadóbizottság? Barack Obama vajon attól,hogy a legnagyobb hatalmú állam feje - vajon az emberiség képviselőjének számítana-e? Hát a pápa? Aligha képviselhetné a muszlimokat és a hindukat. Az Eu soros elnöke?

Ez már régen rossz. Ne is folytassuk. Kik az emberiség közös képviselői - akik a füldönkívüli delegációt fogadni, a globális válságra válaszokat találni hivatottak? Azt tudom, hogy a háznak, amelyben lakom, ki a közös képviselője, ki van függesztve a mobilszáma a lift mellé. Ha megáll két emelet között, vagy ha nem csukódik az ajtaja, már hívom is a közös képviselőt. Ámde glóbuszunk nem egy Pannónia utcai ház - szebb, nagyobb, hatalmasabb nála - mégsincsenek közös képviselői. Vagy ha vannak, csak lehetőség szerint vannak - felhatalmazás nékül. Hatalom nélkül.

Na, majd a globális válság kitermeli a közös képviselőket!!! Ebben hiszek, ezt remélem, ezt szeretném!!! :))

No, megyek is vissza kúrálni magamat. Állapotom még nem válságos - csak náthás vagyok. Iszom is a citromos mézes teát. A válság azonban közben itt van - a glóbusz állapota bizony nagyon is válságos.

Jó ez nekünk? Egy szempontból biztosan: a szőnyeg alá söprés művészete halott - a dolgok a régi mederben nem folytathatók. Az az emberiség, amely kitermelte magából Tolsztojt, Gandit, Einsteint, nem pusztulhat el miniatűr potentátocskák magánambíciói miatt. Tessék a szellem embereinek csatasorba állni, s megmondani az őszintét - nemcsak egymásnak, teázás közben, magánilag - hanem a New York Times hasábjain és a google-ban is. Tessék befolyásolni a döntéshozókat! Sőt: tessék döntéshozókká válni!!!

Sir Karl Popper régóta a bögyömben van - most csak röviden mondom meg, miért. Mert azt mondta, hogy Platón a nyílt társadalom ellensége volt, az utópiák rabságot hirdetnek, és a gulágért az ősfelelős a nagy athéni filozófus lett volna. Szerintem meg éppen most jött el az ideje annak, amit Platón követelt: hogy végre a bölcsességre törekvőké legyen a kormányrúd! 

A világ éhes és szomjas. A szellem embereire vár...

Megyek vissza a náthámmal foglalkozni, ám közben sem feledkezem meg a világválságról! Nemsokára újra jelentkezem. Nyájas Böngészeimnek (eliyah-nak és a többieknek) addig is itt van három link. :)))

A harmincas években is volt válság - akkor írta meg Szabó Lajos és Tábor Béla a Vádirat a szellem ellen című könyvét, s akkor írt Hamvas Béla a világválságról. Azt nem tudom, hogy Kádár János akkoriban, huszonéves korában miket gondolt a válságról - annyi azonban bizonyos, hogy húsz évvel ezelőtt, 1988 márciusában a tévében kerek perec kijelentette, hogy Magyarországon a szocializmus nincs válságban.

Én tudom, hogy a görög kriszisz szó választást, változást, döntést jelent. Legyen hát mindenki döntéshozó!!!  Hozzunk jó döntéseket! Váljon el az ocsú a búzától! Jó válságot kívánok mindenkinek!

:))))

 

 

Színt vallok a ma esti német-török elődöntő előtt: a törököknek drukkolok a foci eb-n. A Törököknek és az oroszoknak. A törököknek, akik úgy játszanak, mintha az életükről lenne szó, s az oroszoknak, akik úgy játszanak, ahogyan a brazilok vagy a hollandok is csak nagyon ritkán.

Miután a házigazda svájciak és osztrákok, valamint a lengyelek kiestek, a piros-fehér színösszeállítást immár csak a törökök képviselik - ha nem is a mezükkel, hát a zászlóikkal. De nem ez az egyetlen oka annak, hogy a törököknek drukkolok. Teszik, hogy, ha minden összejön, két ázsiai ország játszhantja a döntőt az Európa-bajnokságon. Persze, mindkettőnek van kapuja Európára (Pétervár és Isztambul) - de azért tudni kell: Törökország Iránig, Oroszország Japánig ér! És bár a magyar nyelv szerintem finnugor (nekem NEM derogál a halszagú - ma már inkább szauna- és Nokia-szagú - rokonság), nagyon drukkolok, hogy a törökök (és az oroszok) minél hamarabb az EU tagjai legyenek!!!! (Vagy ha nem, mert a feltételek annyira szigorúak, a magyaroknak kellene kilépniük, s visszamenniük Levédiába, nyereg alatt húst puhítani.  :)))

Most hallom, hogy Michael Ballack német-spanyol döntőt szeretne. Nos, én nem :)) 

A törökök (mondom ezt koradélután, az esti elődöntő előtt) nyerni fognak. Európát ezentúl Ankarából irányítják majd. Az EU parlamentje Stasbourgból Izmirbe megy. A pápa Rómából Isztambulba, az európai jegybank Frankfurtból Bodrumba költözik. A Cote d'Azur átmegy Antalyába. A Három Testvér felvásárolja a McDonalds-ot. A kurdok továbbra is szexelni akarnak a baszkokkal. Hajrá Törökország!

Hogy ne kelljen még egy adag emailt elküldenem, inkább ezúton kérek elnézést mindazoktól, akiknek akaratomon kívül meghívót küldtem a hi5 nevű iwiw-szerűségbe. Nem volt szándékos. Ha el akarjuk kerülni a veszélyt, hogy barátkozó hajlamunk vírusként funkcionáljon, a legjobb, ha már ezen a ponton visszakozunk: a mailboxunk jelszavát kéri, pedig nem is a mailboxunk!!!

A továbbiakban, ha nem vigyázunk, kész a baj. Előbb azt kérdezi a hi5, akarjuk-e elfogadni barátainknak azokat, akik levelezőpartnereink között szerepelnek, s már meghívtak minket a rendszerbe - aztán, lejjebb, már az a kérdés, akarunk-e meghívót küldeni azoknak a levelezőpartbnereinknek is, akik még nincsenek benne a hi5-ben?

Ami a mérhetetlen disznóság a hi5 részéről, az, hogy ALAPÉRTELMEZÉSBEN MINDEN KONTAKT KI VAN JELÖLVE, vagyis ha nem szedjük ki egyenként a pipákat ÉS az alján mégis a tovább-ra kattintunk, ...
 

...nos, akkor az történik, aki most velem - és nemcsak velem, mert sokan mások is hivogatnak mostanában a hi5-re. -

De már nem reagálok. Nem fogadok el senkit sem barátomnak a hi5-ön, nem hívok többé oda senkit. Az anyám részéről sem volt szándékos, hogy kattintott egyet, s meghívott engem (is) - és én is meggondolatlan voltam, amiért még egyszer elnézést kérek mindenkitől.

Ha valakit ezzel bántanék meg - hogy mostantól a hi5 requestekre nem reagálok -, kérem, írjon emilt, és akkor őt - óvatosan, hogy mások ne lássák kárát - meg fogom hívni. :))

Tűrt, tiltott, támogatott:
Tábor Béla, Tienanmen, Trianon

A netnapló magyarul blog - a litera.hu-n mégis netnaplónak hívják, s ezen a héten én írom.
A hétfői bejegyzés keddtől, a keddi szerdától (koradélutántól) olvasható, és, előreláthatólag, így tovább.

Eddig:

május 5. hétfő:
Mikép lehetséges online naplóírás überhaupt?
Lehetséges-e egyáltalán? Kant or cannot? Hogyan lehet naplót írni a világ nyilvánosságának, egérkattintás ellenében – a spontaneitásnak és a személyességnek olyan magas fokán, mintha magamnak írnám, csíkos, spirálos füzetbe, kézírással, sőt titkosírással, ahogyan például Gárdonyi Géza tette?


Május 6. kedd:
Kedves Naplóm!
Az írásból ugyanis – ha nem a leglényegesebbről szól – könnyen levegőbe lényegtelenítés sikeredhet. Ha nem arról írunk, amiről éppen írni kell – akkor a legirodalmibb tevékenységünk is merő pótcselekvés. De vajon ki mondja meg, mi a lényeges és mi a lényegtelen? Ki tudja biztosan, mikor mit kell?


Május 7. szerda:
BUD-PAN-08-05-07
BUD-KIG, BUD-VÁC, BUD-VÉR, BUD-VÁR, BUD-RÓB, BUD-BRÓ, BUD-KAT, BUD-KIS, BUD-BER, BUD-SER, BUD-GAR, és így tovább. És ezek csak budapesti címek, s nem is mind. (Gyakran írtam naplójegyzeteket Tardon, TAR-RÁK, és Bélatelepen, BÉL-BAR kezdettel, s amikor 11, illetve 10 éve a Jimnél megfordultam New Yorkban, viccesen így kezdtem a bejegyzéseket: NYC-HVG – ahol a HVG nem a Heti Világgazdaságot, hanem egy Hudson View Gardens nevű lakóparkféleséget jelent a Manhattan északi csücskén található erdő közelében. 

Május 8. csütörtök:
Szégyenlős exhibicionista ad hoc
A minden harmadik betű összeolvasásával megkapott latin nyelvű szöveg még mindig nem a megfejtés volt; a kapott szöveget előbb le  kellett fordítani angolra, s akkor kaptuk meg a megfejtést, az  egytagú szavak első, a kéttagú szavak második, a háromtagú szavak harmadik és a négytagú  szavak negyedik betűjét összeolvasva.
Folytatása következik.

Május 9. péntek:
Ötödszörre komoly dolgokról?
Mintha virágos mezőn szaladnék, egyre sebesebben, a tömör lényeg felé – és akkor egyszer csak ott találom magamat a lényegtelen űrben. Utat nem, de valahol mégis mértéket tévesztettem, s átléptem egy küszöböt, amit talán nem kellett volna, legalábbis kopogtatás nélkül. Észre sem vettem, hol vetettem el a sulykot, csak most, hogy már aratom.


Május 10. szombat:
Pünkösd-ölő, szombat-vasárnap; névleges
Ez a két betű (XP) – ha latinul olvassuk, az elterjedt Windows verzió neve, ha azonban görögül ejtjük, akkor Krisztus monogramját mondjuk ki. Nagy Konstantin álmában ez a két kétértelmű betű jelent meg annak a hangnak kíséretében, hogy „in hoc signo vinces” – e jelben győzni fogsz. Sosem lehetünk biztosak benne, hogy Krisztus vagy a Windows (XP? Vista?) jele szerepelt igazából Konstantin álmában.

Május 11. vasárnap:
A kör bezárul
– A múltkor azt mondtad, protestáns vagy – vetettem közbe. 
– Persze, te lökött, hát nem emlékszel? Ezt akkor mondtam Neked, amikor egy olyan bődületes marhaságot akartál megetetni velem, hogy muszáj volt tiltakoznom. Még hogy a Schneider Fáni alsószoknyája piros! Ha marhaságot hallok, vagy égbekiáltó igazságtalansággal találkozom, mindig tiltakozni fogok, s hozzá fogom tenni, ahogy szoktam: protestálok, protestáns álláspontot foglalok el – ebben a kérdésben kérlelhetetlen protestáns vagyok.

üde mámoros ajakkal.
Folytassuk a dalt. Halgassuk mások dalát. És lássuk a magunk medvéjét.

Most, miután a tévében láttam a siralmas jelenetet, amint Kóka János belenézett Gyurcsány arcába, s közölte, hogy pártja nem akar többé az ő koalíciójában résztvenni, vagyis immár az SZDSZ is beállt a "monnyonle" kórusba, megírom Nyájas Böngészemnek azt a személyes élményemet, amit mindig átélek, valahányszor ezt az unalmasságában is fájdalmas kórust hallom: "Gyurcsány, takarodj! Gyurcsány, takarodj!" Nem tudom, mi van a fülemmel, de akárhányszor azt kiabálják: "Gyurcsány, takarodj! Gyurcsány, takarodj!", én azt mindig úgy hallom: "Gyurcsányt akarok! Gyurcsányt akarok!" Ez különösen akkor vicces, ha a nyilvánvalóan nem ezt, hanem a "takarodj"-ot üvöltő tömeg közelről látszik.
A szabaddemokraták, ó igen, ők kulturáltak, még az is lehet, hogy titkon és egyenként valójában Gyurcsányt akarnak - de van, amit jobban akarnak, s ezért ők is takarodj-ot gondolnak, és - más, finomabb kifejezésekkel - ki is mondják.

Az SZDSZ szavazótáborának 2010-ben (vagy már azelőtt) és azután mi marad? A csináld magad: a civil társadalom. Tiéd a társadalom, magadnak építed. Ellenszélben is. Emlékszem, amikor az SZDSZ párttá alakult, s elhagyta addigi gyönyörű nevét (Szabad Kezdeményezések Hálózata), mennyire sajnáltam! Nos, itt az idő! Az SZDSZ el fog tűnni a kis magyar történelem süllyesztőjében - a Hálózat azonban nemsokára itt lesz megint.


Még két megjegyzés: 1.) Kóka nem marad sokáig az SZDSZ vezére; 2. vissza fogja még sírni az SZDSZ Gyurcsányt!

Mit mondott a barátom János Károly spanyol királynak?

rövid párbeszédük eképpen zajlott:

- Felség megengedi?

- Igen, természetesen.

- Köztársaságpárti spanyol menekültek fia vagyok Franciaországból.
Sokat hallottam a szüleimet, amint Önről beszéltek, s az Ön rendkívüli
szerepéről az átmenet időszakában. Az ő nevükben szeretnék köszönetet
mondani!
A király erre kezét a szívére tette és így szólt a barátomhoz:
- Nagyon köszönöm, Uram!






Que mi amigo dijó al Rey Juan Carlos?

MI AMIGO ¿Majestad, me permite?

EL REY Si naturalmente..

MI AMIGO Soy hijo de refugiados republicanos españoles en Francia. Yo oi hablar
mucho de Usted por mis Padres, de su papel importantíssimo durante la
transición. Y en su nombre quisiera agradercerselo !

EL REY - Poniendose la mano subre el corazón - Muchas gracias Señor !

2007. december 20. 22:46 | bloggerlo

Június negyedikén mint minden évben, az idén is akadtak, akik e napon az Európai Unióból siránkoztak vissza a Tianon előtti Magyarországra. Ez azonban pőre koincidencia (ahogy az is, hogy Hamvas Béla november 7-én halt meg). Történelmi távlatból nézve június negyedike úgyis arról lesz nevezetes a magyarság számára, hogy e napon született Tábor Béla, a filozófus. Éppen száz évvel ezelőtt.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban egy vörös drapériás teremben, ahol régente bizonyára bálokat tartottak, június 4-én este a Tábor Béla századik születésnapján tartott emlékesten a főszerep a szavaké volt, sőt a szóé, a Logoszé. Mert minden "baj" eredete a Logosz szavakká erodálódása.



Bár Kurtág György Mándy Stefániának - Tábor Béla emlékére és Bali János 119. zsoltár című, egyaránt Tábor által inspirált zeneműve is elhangzott; mégis, az estre talán jellemzőbb volt az utolsó műsorszám, amelynek keretében St.Auby Tamás zongorán előadta John Cage 4'33" című, 4 perc 33 másodpercnyi csendet „megszólaltató" művét. A szünet nélkül két és fél órán át tartó emlékest közönsége – a szervezők kérésére – nem tapsolta meg a felolvasásokat, melyek között elsőként Györe Balázs költő olvasta fel Tábor Béla „Mit jelent kérdezni?" című, eddig kiadatlan szövegét, majd számosan - köztük Surányi László, Horváth Ágnes, Kozma György - olvastak fel Tábor Béláról szóló, vele kapcsolatos vagy általa ihletett, neki ajánlott írásaikból (az elhangzott szövegekből a tervek szerint, esetleg újabb írásokkal kiegészülve, kötet készülne). A legalább százfős közönség túlnyomórészt olyan emberekből állt, akik tudták, hogy kicsoda volt Tábor Béla, jó néhányan személyesen is ismerték. (Akik nem ismerték, azoknak szól a hvg.hu Kicsoda volt Tábor Béla? című cikke, amelyhez bármely olvasó könnyűszerrel hozzászólhat, kommentárt fűzhet.

Én is ismertem - vagy mondjuk inkább úgy, hogy a szüleim barátja volt - én inkább a gyermekeitől kaptam ki pingpongban Balatonszemesen. De azért néha őt is láttam - náluk vagy az utcán -, s tudtam róla, s gyermekfejjel nagyon izgalmasnak találtam, hogy egész nap otthon ül a Haris közi lakásában, és gyorsírással sokezer oldalas könyvet ír, amelyet azonban nem nyomtat ki, hanem a kéziratpapírokkal teletölti a lakását.

S valóban hopsszú, sok ezer oldalas művön ("Bevezető fejezetek a valóság őstörténetéhez" dolgozott haláláig, túlnyomórészt egy 1927 után lassú feledésre ítélt gyorsírásos rendszerrel, amelynek a riválisa vált országos szabvánnyá 1927-ben. Tábor ezzel írt haláláig, igaz, 1983-tól kezdve - már az utókorra is gondolva - gyorsírásos kéziratainak egy részét magnóra olvasta, ezzel könnyítve meg egyrészt a saját helyzetét, másrészt Surányi László, és - újabban - Cziegler István - munkáját, akik Tábor gyorsírásos kéziratait "megfejtik".

Surányi László, Tábor Béla matematikus tanítványa honlapot is fenntart mesteréről, aki foglalkozására nézme magát "személyiségfelszabadítónak" nevezte, aki szerint a különböző vallások az egyetlen igaz vallást tükrözik különböző vallási temperamentumokon átszűrve, s aki szerint Isten a legnagyobb ateista.

Móni, már régóta tartozom Neked Vasvári Annákkal, vagyishogy "női dolgokkal". Tudom, ezzel a két karikatúrával az adósságomat még nem rovom le, de ha már véletlenül digitálisan a kezembe akadt a Ludas Matyi 1966. január 22-diki számának egyik oldala, s ezen az oldalon volt ez a két csemege is Neked, feltettem magamban: miért is ne tenném ezeket föl a blogomra? És ha már feltettem magamban, hát feltettem. Neked. Ama Ludasnak egyébként ugyanezen az oldalán szerepelt Mottó is (lásd az előző bejegyzést)

1. 























2.

Talán azt mondja: kerüld a mottót, mert a mottó eleve és idő előtt beállítódást vált ki az emberből. Talán igaza van. De igazam van nekem is, aki, valamikor gyermekkoromban, Mottót valóságos emberi személynek hittem. Ottó nevű embert ismertem már addigra, az sem volt mindennapi ember.

Hamarabb olvastam Esti Hírlapot és Ludas Matyit, mint amikor egy hun gyerek lovagolni kezd. Volt a Ludasban egy sorozat „Hátha valaki nem ismeri…" címmel. Ebben a rovatban sokszor jó zsidó vicceket közöltek azzal a finomítással, amit akkor persze én még nem vettem észre, hogy Kohn és Grühn, vagy, ha tetszik, Weiss és Schwartz helyett Fehér és Fekete volt a viccek szereplőinek neve, no persze olyan is volt, hogy „Brahovátz meséli". Ezeknek a vicceknek, amelyek, általában félrecsúszva, világoskék, halványzöld, rózsaszín, sárga vagy más színnyomást kaptak, az élén ez a felirat díszelgett:
"Mottó: 'Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új'."

Talán ellent fogok most mondani Talánnak, Talán, megérted talán, hogy némely mottókat, bizony, közölni fogok – sőt, régi adósságomat törlesztem ezzel, mert valójában, Talán, bocsáss meg, én vagyok Mottó.

Aranyköpéseimből most csak kettőt köpök (nem akarom megterhelni túlságosan a Nyájas Böngészt, mert képzelje csak el, szegény Mikszáth, szegény Mark Twain, szegény Bernard Shaw, szegény Mátyás király, szegény Ferenc József! Ha az összes anekdota valóban megesett volna velük, amelyeket nekik tulajdonítanak, két komplett élet még ahhoz is kevés lett volna, hogy elmondják!!):

Aki messze lát a jövőbe,
- a múltba is messze lát.
(Karinthy)

Kedvenc utópistám fenti mondása mindig mély hatással volt rám. (Karinthy Frigyes)

A németek hírhedt alkoholisták
(Ady Endre)

Ha megáll az ész, a józan ész áll meg.
(P. Lekov)

Alias Gerlo Online Naplója (AGON), új folyam, 2000 augusztus 14.

Ez az "új folyam", ami most pennám, akarom mondani keyboardom alól közzé tétetik (akarom-nemakarom mondani, webre bocsáttatik), fülemnek jól cseng. Pedig - képzavar? Hangzavar? Mi az, ami Téged, Ó, Nyájas Böngészõm, nagyobb mértékben zavar?

Mádl Ferenc, az új köztársasági elnök, akinek elsõ rajongói már a Kossuth téri beiktatási ünnepségen spontán "IMÁDLAK!" transzparensben törtek ki, egy picinyég korábban, vagyis akkortájt, amikor felkérték az indulatok-fölötti, nemzetbékéltetõi közjogi posztra, egyik elsõ nyilatkozatában elmondta, kis híján visszautasította a felkérést, éspedig két okból. Az egyik az volt: az államfõként nem folytathatná szívének oly kedves tudományos-oktatói tevékenységt. A másik ok - említette Mádl - az, hogy egészségügyi problémái vannak. Már nem emékszem egészen pontosan, azt-mondta-e, hogy látássérült és halláskárosult, vagy pedig azt: hallássérült és látáskárosult, de akár így, akár úgy, valószínûsíthetõen nem lesz olyan szemfüles elnök, mint elõdje volt.)

Szóval ez az "Új folyam" - hogy másodszor is így fogalmazva a fentebb már csaknem zátonyra futott bekezdésnek ismét nekirugaszkodjak -, ez az új folyam, amely most a billentyűzetem alól kikerül, akár azt a meglehetõsen tév' képzetet is felkeltheti, hogy nosza, akkor most megindul végre - végsõ soron az "ajkamról" - az általam legalábbis rég várt véghetetlen betű- vagy karakterfolyam, ahogyan az Gabriel Garcia Marquezzel történt. Ő egy interjújában elmesélte, hogy sokáig csak írt-irogatott, de amit írt, nem volt az igazi. S egyszer csak eljött egy nap, amikor mintha csak egy pezsgőspalack lett volna Gabriel Garcia Marquez: kirepült belőle a dugó, s attól kezdve áradt belőle a szó, a Száz év magány, és a többi. Vajon mi más is az irodalom, mirabile dictu, az írás, mint az író emberek azon törekvésének bármiféleképpeni megvalósulása, hogy írjanak, s e célból az úton tornyosuló avagy talán csak terpeszkedõ akadályokat elmozdítsák. Ami azonban az én új "folyamomat" illeti: mi van, ha nem indul meg? A választ, testvér, elfújta a szél... A kérdés fölötti szorongás azonban megmarad. Tanulságos, hogy még mindig nem mondtam többet a semminél. Ez valószínûleg azzal a zavarral függ össze, amelyre Lord Clockwork gondolhatott,  amikor emlékirataiban így emlékezett: "tudja, vizsga elõtt  általában azzal nyugtatgattam magamat: ugyan már, hiszen végtére is minden vizsga mondatokból, minden mondat szavakból s minden szó hangokból (ha írásbeli, akkor betűkből) áll: csak a megfelelõ sorrendet kell eltalálni". Persze, a szabad karakterek helyes sorrendjének megtalálása korántsem könnyű feladat! Ezért hát

Afganisztán, Pakisztán, Hátasztán:

Alias

Továbbra is a Vízöntő havában, Zavadszky Andrea (Hongkong), Bencseky Bea (Basel), Reglődi Dóra (Pasarét, Bélatelep), Bartos Milán (Budapest) és sokan mások születésnapján. Ismerek egy csomó ma (február 18-án)született embert, de most hadd ne feszítsem ez irányba az agyamat, ami nem megy, azt ne erőltessük - mondta valaki az átkos ánti világ hérószai közül.

 Talán Lenin volt az (már nem emlékszem), akinek e mondás a leginkább tulajdonítva van. (Mindazok, akiket érdekel a cyberleninizmus, s angolul is olvasnak, bízvást klikkeljenek ide, vagy a képre.)


Abdullah Öcalan - terrorista? Meglehet! Veszélyes Európa és az egész Nyugat biztonságára nézve? Az!!! De egyszersmind olyan népvezér, mint volt egykor Spartacus, Robin Hood, Rózsa Sándor, Kossuth apánk, Garibaldi, vagy mint amilyen ma Cosma, a Zsil-völgyi bányász: igazi, működő idolja az övéinek. Aki ma az "aki kurd, velünk tart!" felszólítást komolyan veszi, annak szellemi tekintetét, nolens-volens, Abdullah Öcalanra kell vetne.

Messziről azt érzem, szolidáris vagyok a kurd nép felkelésével - nem azért, mert szeretem a vért, hanem azért, amiért emberek valaha forradalmakkal szimpatizáltak: az emberi méltóság és szabadság tiszteletét becsülöm és szeretem. A kurd nép nagyobb területen él és népesebb, mint a magyar valaha is. Jó 25 millió kurd íél a világon. Csonka Kurdisztán nem Kurdisztán? De hiszen még soha nem is volt Kurdisztán! Sem "csonka", sem "egész".

Nem tudom, nem teljesen felesleges-e ez az online napló (s lenne az még egy egyszemélyes analóg napló is, négyszázlapos csíkos, keményfedelű könyvben mondjuk), szóval, hogy ve-e értelme egyáltalán.

Lehetséges-e egyáltalán? Kant or cannot?

Hiszen mindarról, ami valóban fontos, szinte bizonyos, hogy úgysem írok le egy árva szót sem. Még úgy sem, hogy tudom: embertársaimnál hajlandóbb is és képesebb is volnék  a pillanatok ilyetén leírására. Most azonban legjobb lesz, Óh, figyelmedre érdemtelen soraimnak Nyájas Böngészője, ha pár rabosszabadi víkendház feliratára hívom fel figyelmedet:
Kíván-lak, Megisz-lak, Meglátta-lak, Eltúloz-lak, Elhagy-lak:

Old Firehand, Old Shatterhand, Winnetou!
Byron, Keats Shelley!
Prekapitalzmus, Kapitalizmus, Posztkapitalizmus!
Hip! Hip! Hurrá!

alias