A Petőfi Irodalmi Múzeumban egy vörös drapériás teremben, ahol régente bizonyára bálokat tartottak, június 4-én este a Tábor Béla századik születésnapján tartott emlékesten a főszerep a szavaké volt, sőt a szóé, a Logoszé. Mert minden "baj" eredete a Logosz szavakká erodálódása.
Bár Kurtág György Mándy Stefániának - Tábor Béla emlékére és Bali János 119. zsoltár című, egyaránt Tábor által inspirált zeneműve is elhangzott; mégis, az estre talán jellemzőbb volt az utolsó műsorszám, amelynek keretében St.Auby Tamás zongorán előadta John Cage 4'33" című, 4 perc 33 másodpercnyi csendet „megszólaltató" művét. A szünet nélkül két és fél órán át tartó emlékest közönsége – a szervezők kérésére – nem tapsolta meg a felolvasásokat, melyek között elsőként Györe Balázs költő olvasta fel Tábor Béla „Mit jelent kérdezni?" című, eddig kiadatlan szövegét, majd számosan - köztük Surányi László, Horváth Ágnes, Kozma György - olvastak fel Tábor Béláról szóló, vele kapcsolatos vagy általa ihletett, neki ajánlott írásaikból (az elhangzott szövegekből a tervek szerint, esetleg újabb írásokkal kiegészülve, kötet készülne). A legalább százfős közönség túlnyomórészt olyan emberekből állt, akik tudták, hogy kicsoda volt Tábor Béla, jó néhányan személyesen is ismerték. (Akik nem ismerték, azoknak szól a hvg.hu Kicsoda volt Tábor Béla? című cikke, amelyhez bármely olvasó könnyűszerrel hozzászólhat, kommentárt fűzhet.
Én is ismertem - vagy mondjuk inkább úgy, hogy a szüleim barátja volt - én inkább a gyermekeitől kaptam ki pingpongban Balatonszemesen. De azért néha őt is láttam - náluk vagy az utcán -, s tudtam róla, s gyermekfejjel nagyon izgalmasnak találtam, hogy egész nap otthon ül a Haris közi lakásában, és gyorsírással sokezer oldalas könyvet ír, amelyet azonban nem nyomtat ki, hanem a kéziratpapírokkal teletölti a lakását.
S valóban hopsszú, sok ezer oldalas művön ("Bevezető fejezetek a valóság őstörténetéhez" dolgozott haláláig, túlnyomórészt egy 1927 után lassú feledésre ítélt gyorsírásos rendszerrel, amelynek a riválisa vált országos szabvánnyá 1927-ben. Tábor ezzel írt haláláig, igaz, 1983-tól kezdve - már az utókorra is gondolva - gyorsírásos kéziratainak egy részét magnóra olvasta, ezzel könnyítve meg egyrészt a saját helyzetét, másrészt Surányi László, és - újabban - Cziegler István - munkáját, akik Tábor gyorsírásos kéziratait "megfejtik".
Surányi László, Tábor Béla matematikus tanítványa honlapot is fenntart mesteréről, aki foglalkozására nézme magát "személyiségfelszabadítónak" nevezte, aki szerint a különböző vallások az egyetlen igaz vallást tükrözik különböző vallási temperamentumokon átszűrve, s aki szerint Isten a legnagyobb ateista.
