gerloblog

(Ezt Karinthy adta Shakespeare King Pressének szájába - én ártatlan vagyok!)
Ez a 16/17 (n/n+1) szerkezet (lásd fentebb, a keltezésben) arra utal, hogy az éjfélt is bele kell a dátumba érteni.
Persze, persze, lehetne percenként, akár pillanatonként (mirabile dictu: még sűrűbben) update-olni és upgrade-olni. De az kivihetetlen.  S nem is akarok minden rezdülésemnek tudósítója lenni. Ezért nem megyek le percnyi pontosságra. Ennyire nem érdeklem saját magamat, s mást sem érdekelhetek ennyire.
Hacsak nincs vajmiféle cinkosság a Nyájas Böngész és énközöttem, ha más nem, az, hogy mindketten lógunk a Szeren, vagyis hát a Hálón. (Az Internetto Doktor Vágó Híd műveltségi versenyén több száz Doktor Vágó Híd Sapkát és Sálat és Kesztyűt sorsolnak  ki, ezenkívül rendkívüli kedvezménnyel táncórákat középhaladóknak és más polgároknak.)
Szóval csak szépen, sorjában, nem kerget a Tatár. (Tatár Györgyre, a vallásfilozófusra, nem pedig a mongol hordákra gondolok.)

Szóval tartsuk magunkat a Magyar Polgári Hirlap 7. oldalának méltán dicsõ jelmondatához: „a hír szent, a vélemény szabad".
Szárnyaljon hát a vélemény a szabadság szárnyán, fel, a Nadírból, az Ég felé. Sébor József énekelte annó dominó a Kölcsey gimnázium valamilyen KISZ-táborában, amelyen  - átkos, nem átkos - magam is jelen voltam, hogy „Köpj a Bíró oltalmára/ Törj, Szabadság, Ég felé/ A Törvény a gyáva vára/ A Templom a papoké." Így valahogy énekelte, már nem nagyon emléxem, a Sébor.
Ezért az ixért bocsánatot kérek, Ó, Nyájasom, tudom, modoros.  De mégiscsak megismerszik a kanász - well, ha nem is okvetlenül széles járásáról, de arról talán igen,  hogy a sorai iránti érdeklõdés ha nem is növekszik, nem is nagyon lankad, hiszen megteszi, amit ígér: a köntörfalakból kibontakozik, s megtalálja a közvetlen utat pár emberhez - akiknek kiléte felõl - vagyis arról, ki az a néhány, aki de facto olvassa is, amit keyboradra vet -  nem is nagyon érdeklõdik.
De nem akarok senkit sem kihozni a béketűréséből. Magamat sem. Ha valaki akar, írhat nekem a bloggerlo@gmail.com címre.

De mert a „vágóhíd"-nál nem tudtam épületesebb lenni, mert minden sorom bonyolult, s mert késő is van már, jobban teszem, ha búcsúzom, s minden kedves böngészőmnek jó reggelt/estét kívánok! Bocsánatot kérek, Nyájasom, Türelmed vesztegetéséért. Sorry, Boy/Girl! Lesz ez még így se! Vagy sem!
Most vale:

Ali

Athos, Portos, Aramis!
Márk, Máté, Lukács!
d'Artagnan, János, Te ott!