"Semmi sincs. Ha van, sem tudjuk megismerni. Ha megismerhetjük, sem mondhatunk róla semmit (Gorgiász)
"Az igazi, a kockázatos hódítás, ha például Németország nem Elzász-Lotharingiát akarja lerohanni, ami végül is félig-meddig saját maga, hanem amikor meghódítja Alaszkát, és el is foglalja, mert annyira vágyik Alaszka után." (P. Lekov)
"Minden lehetséges erőfeszítést megteszek, hogy írásom száraz legyen. Hallgatást parancsolok szívemre, holott, hitem szerint, sok mondanivalója volna. Folyton félek, hogy csak egy sóhajtást rögzítek le, mikor azt hiszem, valami igazságot jegyzek fel." (Stendhal)
Kedves Naplóm! Nyájas Böngészem! Hányszor hiszem azt, hogy valami igazságot fedezek fel! Csupa spanyol viaszt, hogyan élhetne például az emberiség igazságosabban és boldogabban és egyáltalán tovább - erkölcsi forradalom révén, mondjuk: érjen el kritikus tömeget a jó - mely csodálatra méltó globális fordulat után az lenne már a sikk, az lenne már a trendi és menő, ha jót cselekszik valaki. Győzze le az érdeklődés az érdeket, a jó a javakat, ilyesmikre gondolok. Óhaj ez, vagy sóhaj? Mindkettő? Talán még rólam is szó van? Akkor dadogás!
Még mindig azt mondom, amit Szerb Antal: "Író, ne írj!" - amit persze csak félve mondok, mert a józan észre olykor hallgató énem szereretne sokat írni, mégpedig úgy, hogy amit ír, sokat olvassák is. Lord Clockwork felfedezése (hogy "minden szöveg mondatokból, minden mondat szavakból s mindfen szó betűkből áll; csak a megfelelő sorrendet kell eltalálni"), sok változatot enged meg. Olyat is, amelyben az író akár meg is él az írásból, emellett az igazságot is kimondja, s még a világot is megváltoztatja. S aki a világot, annak előnyére, megváltoztatja, arra a világ is az előnyös oldaláról mosolyog vissza. :-)
Ettől azonban még érvényes marad az "író, ne írj!" parancsa, amely nem abszolút hallgatási parancs, csupán addig tart, amíg az író mondanivalója egyszer csak kritikus tömeget ér el; kikívánkozik és utat tör magának, ledöntve a maga emelte akadályokat. Az íróból ilyenkor az igazság folyik és nem mellébeszélés.
Ha ez nem megy, akkor dadogás van. A közlés dadogás. Tábor Béla szerint egy könyv annál jobb, minél kevsebb emerhez szól, s az eszményi könyvenk egyetlen olvasója van. A gyakorlatban azonban a könyvek úgy születnek, ahogy a Karinthy könyvei: egyszerre mondják el mindenkinek, amit külön nem akartak meghallgatni. Ilyenkor lesz egy író - Karinthy vagy Stendhal - száraz.
De az író nem akar száraz lenni. A kiszáradt sivatagot sem látja száraznak. There is no desert or jungle, but thinking maketh ist so. (sekszkpír vajon mennyire tartozik ide?) (Nem arról szóltak-e ezek a sorok, hogy minek is születtek meg?( (Miért éppen Alaszka?)
*
