Kern Andráson tudtunk nevetni. Magyar Bálinton énnekem nem sikerült. Bokrosnak igaza van, ha azt mondja, esze ágában sincs,
és Gyurcsánynak is igaza van, hogy lemond (más aspektusból az mszp-nek, hogy kitaszítja), én a helyében egy békés országba költöznék, vagy - ha nagyon nem bírnék magammal, és mindenáron a magyar nemzet kiművelésén s jobbításán igyekeznék munkálkodni, politikai pályán akarnék maradni, akkor most, még az előrehozott választások előtt új pártot alapítanék. Szenvedjen csak (ki) az szdsz is, az mszp is - ahogy a többi mai parlamenti párt is szenvedni fog. Főleg az ország fog szenvedni persze. A nép - ha szabad ilyen patetikusság nélkül értelmetlen, azzal együtt viszont lejáratódott szóval élnem - jól meg fogja szívni. Bizony, nincs ingyen ebéd. Nincs következmények nélküli tett. Ahogyan Ungváry Rudolf már régen megírta: nem ússzuk meg: most jobboldali kurzus jön. Ezen át kell esni az országnak. Jöjjön, aminek jönnie nem kell ugyan, de ami jön, elkerülhetetlenül.
Persze, hogy nem tetszik. De akkor is azt mondom, Bokrosnak igaza van - én sem kívántam volna a helyében sokadik cilinderből kihúzott nyúl lenni, az amway-es jelölt, a jelöléséről mit sem tudó jelölt, meg a többiek után. Persze, hogy kutyakomédia - vagy ha nem, akkor (ahogyan valamelyik hírodalon egy kommentelő megjegyezte) csak azért nem az, mert ilyet mondani túlságosan dehonesztáló lenne a kutyákra nézve.
Most az lesz, hogy Gyurcsány Ferenc improvizációi helyett Orbán Viktor rögtönzéseinek leszünk az áldozatai. Amit Magyar Bálint itt mond, kétségbeesés közben, méltsóságon innen, magabiztosságon túl -
- szóval késő bánat!
Nem lesz se Bokros, se Gyurcsány, tessék mindent nélkülük csinálni. Legközelebb majd próbáljanak bízni abban, akire rábíznák az országot. Nem lehet büntetlenül előbb teljesen cserben hagyni, elutasítani, a jelöltek állításának módjával megalázni valakit, aztán kárhoztatni, hogy nem hajlandó szándéka és ízlése ellenére "az ország érdekében" messiási szerepkört vállalni - a biztosan prognosztizálható menesztésig.
