gerloblog

Itt szeretnék utalni a Sherlock Holmes magánálete című brit filmre - nem merem azt írni, hogy angol, mert mi van, ha skót, ír vagy velszi, mint egynémely bárdok egykoron. Szóval ebben a brit filmben Holmes igencsak leteremti házvezetőnőjét, Mrs Hudsont, miért törölte le a port a kézirat-tömbjeirõl. Hiszen ő, a mesterdetektív éppen a rajtuk lévõ porréteg vastagságából következtethetett először pl. arra, mikor került oda a szóban forgó ügyirat, azután pedig arra, hogy azon frissiben milyen lépéseket is foganatosított annakidején.

Lehet, hogy a jövõben számítani kell hasonló lábjegyzetekre - most minbdenesetre megyek a Tomó nyolcadik születésnapjára rendszeresített tortából enni egy falatot.

Vale:

Mitya, Ivan, Aljosa!
Földvár, Szárszó, Szemes!
Föld, Hold, Nap!
Tegnap, Ma, Holnap!

Ali
(VISSZA HOLMES NAPLÓJÁHOZ)

(Ezt Karinthy adta Shakespeare King Pressének szájába - én ártatlan vagyok!)
Ez a 16/17 (n/n+1) szerkezet (lásd fentebb, a keltezésben) arra utal, hogy az éjfélt is bele kell a dátumba érteni.
Persze, persze, lehetne percenként, akár pillanatonként (mirabile dictu: még sűrűbben) update-olni és upgrade-olni. De az kivihetetlen.  S nem is akarok minden rezdülésemnek tudósítója lenni. Ezért nem megyek le percnyi pontosságra. Ennyire nem érdeklem saját magamat, s mást sem érdekelhetek ennyire.
Hacsak nincs vajmiféle cinkosság a Nyájas Böngész és énközöttem, ha más nem, az, hogy mindketten lógunk a Szeren, vagyis hát a Hálón. (Az Internetto Doktor Vágó Híd műveltségi versenyén több száz Doktor Vágó Híd Sapkát és Sálat és Kesztyűt sorsolnak  ki, ezenkívül rendkívüli kedvezménnyel táncórákat középhaladóknak és más polgároknak.)
Szóval csak szépen, sorjában, nem kerget a Tatár. (Tatár Györgyre, a vallásfilozófusra, nem pedig a mongol hordákra gondolok.)

Szóval tartsuk magunkat a Magyar Polgári Hirlap 7. oldalának méltán dicsõ jelmondatához: „a hír szent, a vélemény szabad".
Szárnyaljon hát a vélemény a szabadság szárnyán, fel, a Nadírból, az Ég felé. Sébor József énekelte annó dominó a Kölcsey gimnázium valamilyen KISZ-táborában, amelyen  - átkos, nem átkos - magam is jelen voltam, hogy „Köpj a Bíró oltalmára/ Törj, Szabadság, Ég felé/ A Törvény a gyáva vára/ A Templom a papoké." Így valahogy énekelte, már nem nagyon emléxem, a Sébor.
Ezért az ixért bocsánatot kérek, Ó, Nyájasom, tudom, modoros.  De mégiscsak megismerszik a kanász - well, ha nem is okvetlenül széles járásáról, de arról talán igen,  hogy a sorai iránti érdeklõdés ha nem is növekszik, nem is nagyon lankad, hiszen megteszi, amit ígér: a köntörfalakból kibontakozik, s megtalálja a közvetlen utat pár emberhez - akiknek kiléte felõl - vagyis arról, ki az a néhány, aki de facto olvassa is, amit keyboradra vet -  nem is nagyon érdeklõdik.
De nem akarok senkit sem kihozni a béketűréséből. Magamat sem. Ha valaki akar, írhat nekem a bloggerlo@gmail.com címre.

De mert a „vágóhíd"-nál nem tudtam épületesebb lenni, mert minden sorom bonyolult, s mert késő is van már, jobban teszem, ha búcsúzom, s minden kedves böngészőmnek jó reggelt/estét kívánok! Bocsánatot kérek, Nyájasom, Türelmed vesztegetéséért. Sorry, Boy/Girl! Lesz ez még így se! Vagy sem!
Most vale:

Ali

Athos, Portos, Aramis!
Márk, Máté, Lukács!
d'Artagnan, János, Te ott!

Tegnap(elõtt), szóval vasár- és Valentín-napon, azaz este, a MU Színházban Najmányi László alias Sir David O’Clock megtartotta koncertjét és tömeggyűlését a politikusok elmekórtani átvilágításának támogatására. Az elsõ részben az Ambient 21 játszott New Yorkból - ez gyakorlatilag playback volt, amelyre a Najmányi a helyszínen ráénekelt. Nekem tetszett. Volt egy Sir David O’Clock kazatettám akkoriban (nem 88 elõtt), s a tegnap esti zene nekem azt is idézte.  Najmányi elõtte pár szóval vázolta a koncert és a tömeggyûlés célját és tartalmát - röviden, velõsen, redundancia nélkül.  Utána Mapet, egy digitális fúvóson játszó építész következett.  Majd a szünet után a Jugoszláv Tudósok adtak egy kis költészetet zenével. A népszavazáshoz szükséges kétszázezerbõl (?) jó ha harminc aláírás gyűlt össze, de a szervezés amúgy sem állt a saját magaslatán. Volt például egy kopasz egyén, aki a koncert után már kifejezetten froclizta a Najmányit, akit tökéletesen meg lehetett érteni, amikor a középsõ ujját felfelé gesztikulálta a kopasznak - aki a szünetben mellesleg olyan jó megfigyelõnek bizonyult, hogy tõlem kérdezte meg, milyen hagszeren is játszottam az elsõ részben - összekevert ugyanis Mapettel. Késõn kerültem ágyba.
Ezért most megint bef. Sorry.
Ásítógörcseim vannak.

Illés! Metro! Omega!
Carreras, Domingo, Pavarotti!
Múlt, Jelen, Jövõ!

De most jut eszembe, hogy adós vagyok Sherlock Holmes naplójának bevezetésével, amelyet Alias P. Lekov írt valamikor a nyolcvanas évek elején.

NO_FUNCTION!!! Tényleg ez a helyzet most, Budapest ostromáról Valentín napra virradóra: az elõbb a keyboardom megint elkezdett kacifántoskodni, mire a funkció (Fn) billentyû bemondta az unalmast. Fn billenytû asszem csak laptopokon van, s talan a num-nak vagy a num lock-nak felelhet meg. Ez most tönkrement, örülök, hogy élek. A Fn billentyû nélkül különben, úgy látom,  el lehet lenni, csak pl. bonyolultabb egy kuk@cot képezni. Majd meglátjuk, mi lesz, de az tuti, hogy ennek a laptopnak van valami fizikai feszültsége a klaviatúra körül, ezt a Toshiba szervizben nem hajlandók elismerni, pedig már vagy négyszer kellett kicserélni a keyboardot. És mindig ugyanúgy kezdõdik a tönkremenése a klavcsinak. Igaz, ez most egy kicsi gellert kapott: most én plusz kivertem egy fogát, vagyis key-jét, a Fn billentyût, amikor éppen rendbe akartam hozni.

(Mikor emelkedik fel már addig nemzetünk, hogy elmondhassuk: "a proletariátus végre levetette Copperfield Dávid-gúnyáját, s úri gellert kapott"?)

De tulképp nem ezt akartam mondani, hanem inkább azon lamentálni, tovább, tovább, ahogyan a vén diák ballag, hogy mi a túró módon is működhet egy online napló végül is.

Lamentáció helyett azonban egyelõre álljon itt egy részlet Sherlock Holmes naplójának bevezetésébõl (írta Alias P. Lekov):

Most bocsánatot kérek, nyugovóra térek.

Atya, Fiú, Unoka!
Pest, Lélek, Szellem!

Alias

A munkásosztály a webre megy! (Nem okvetlenül Gianmaria Volontével együtt, noha természetesen Volonte is welcome. Ne feledjük: ő játszotta Giordano Brunót is!) Jelzem, ez az elsõ alkalom, hogy online írok naplót. Bizonyára nehéz lesz majd keresztülnavigálnom magamat ezzel a rengeteg magán- és mássalhangzóval, amelyekbõl a naplómat sorokba rendezem, a keskeny szoroson a totális glasznoszty Szküllája és a privacy- és titoktisztelet Kharübdisze közt. Oh yes: naplót írni Isten és a közvélemény elõtt - ugyanolyan személyeset, mint  mintha az íróasztalfiókomnak írnám. Persze etikett, meg netikett, meg erkölcsi törvény, meg no porno, meg no náci, meg no fölös bazmegozás, no pasaran, viszont yes: napló, online.
Bocsánatot kérek, de nyugovóra térek. folyt köv.

Biztos lesz egy kis botrány a Kossuth Krónikában, adás után. Egy kezdő rádiós újságíró a BUX-index hektikus ingadozásáról szóló tudósításában a Dow Jones indexet Tom Jones indexnek nevezte! Sic!!!

A millenniumi ünnepségeken Placido Domingo Bánk Bánt alakít, fasort ültetnek, aranyforintot nyomnak; a Hősök terén kétezer fős kórus énekel majd az ezredfordulós szilveszter éjszakáján, nagyzenekarral,  stb, stb, jelentette be Nemeskürty István, a magyar millennium kormánybiztosa, és Hámori József kultuszmin. Nemeskürty azt mondta, lehet, hogy a magyar nyelvileg elszigetelt nép, de talán éppen ezáltal maradt meg.

A magyar millennium fő programpontja egyébként a korona körutazása lesz: a szentkoronát (vagyis annak a másolatát) minden megyeszékhelyen kiállítják! Ez egy köztársaságban, ahol ráadásul az elit európai integráció után liheg, elég barbár dolognak tűnik. Olyan, mintha a magyar katolikus egyház fehér lovat áldozna. A szent jobb körbevitele sem lenne jó: hiszen, ahogyan hvg-beli Véleményében gerlo anno megfogalmazta: gondolni kell a balkezesekre, baloldaiakra, ballábbal felkelőkre stb. is. Nemcsak a jobb számít, hanem a bal is és az elől is és a hátul is és a fent is és a lent is, nemcsak a Kelet és a Nyugat számít, de az Észak is és a Dél is, sőt, a Zenit is
és a Nadír is.

Új (általam legalábbis újonnan megfigyelt) magyar média-jelenség: nincs tévé, illetve rádióhíradó, hogy ne csengene több ember mobilja is. 

>
> >Konz Zsuzsa
>
> rohan az idö?

Természetesen erről van szó: rohan az idő. Néhány éve szokásommá vált, hogy naplóbejegyzéseimben, legyenek azok analógok vagy digitálisak, ha viszonylag hosszú szünet után újra beírok valamit, azt írom először: "Koncz Zsuzsa", ami körölbelül annyit tesz: "ejnye-bejnye Egókám, már megint milyen régóta nem írtál Kedves Naplódba!".