Nulla dies sine linea - ha minden nap csak ennyit jegyeznék ide, az vajon rosszabb, vagy jobb lenne a semminél? A terjedelmes levegőbe lényegtelenítés Szküllája, s az "Író, ne írj!" Szerb Antal-i imperativuszának Kharübdisze közt kéne a középutat megtalálni! Mindig, mindig az időről van szó. (Pénzről csak azért, mert a time az money, s ha Koncz Zsuzsa azt mondja: Rohan az idő!, ez ugyynaz, mintha a pénzügyminiszter azt mondja: Fogy a pénz! Szóval gazdálkodj(ak) okosan!
(Az azért továbbra is furcsa nekem, hogy a pénzügyminisztert éppen Oszkónak hívják! Ha valaki olvasta a Karnevált, tudja: Hoppy Lőrinc azon mászolyog folyton, hogy otthon három oszkó gyermeke éhezik!!! :))))
Szóval most időzavarban vagyok, ezért abba is hagyom most az írást, mert menem kell írni, miközben mindvégig tudom, mennyire abszurd ez. Az élet - igen, a helyzet az, hogy az élet az, ami még az írást is feléli, amint felülírja - merthogy képes rá.
Nem végleg búcsúzom Nyájas Böngészemtől, csak ideiglenesen - és azzal a jó érzéssel, hogy valamit mégiscsak írtam, és büszkén leírom még azt is, hogy folytatása következik!!!! :))
