Hamarabb olvastam Esti Hírlapot és Ludas Matyit, mint amikor egy hun gyerek lovagolni kezd. Volt a Ludasban egy sorozat „Hátha valaki nem ismeri…" címmel. Ebben a rovatban sokszor jó zsidó vicceket közöltek azzal a finomítással, amit akkor persze én még nem vettem észre, hogy Kohn és Grühn, vagy, ha tetszik, Weiss és Schwartz helyett Fehér és Fekete volt a viccek szereplőinek neve, no persze olyan is volt, hogy „Brahovátz meséli". Ezeknek a vicceknek, amelyek, általában félrecsúszva, világoskék, halványzöld, rózsaszín, sárga vagy más színnyomást kaptak, az élén ez a felirat díszelgett:
"Mottó: 'Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új'."
Talán ellent fogok most mondani Talánnak, Talán, megérted talán, hogy némely mottókat, bizony, közölni fogok – sőt, régi adósságomat törlesztem ezzel, mert valójában, Talán, bocsáss meg, én vagyok Mottó.Aranyköpéseimből most csak kettőt köpök (nem akarom megterhelni túlságosan a Nyájas Böngészt, mert képzelje csak el, szegény Mikszáth, szegény Mark Twain, szegény Bernard Shaw, szegény Mátyás király, szegény Ferenc József! Ha az összes anekdota valóban megesett volna velük, amelyeket nekik tulajdonítanak, két komplett élet még ahhoz is kevés lett volna, hogy elmondják!!):
Aki messze lát a jövőbe,
- a múltba is messze lát.
(Karinthy)
Kedvenc utópistám fenti mondása mindig mély hatással volt rám. (Karinthy Frigyes)
A németek hírhedt alkoholisták
(Ady Endre)
Ha megáll az ész, a józan ész áll meg.
(P. Lekov)
